A ország és a királyi család bemutatatása után, bemutatnám a három legnagyobb nepáli várost is, melyeket hivatalosan „királyi városoknak” neveznek – mint majd láthatjuk – joggal.
A főváros, Kathmandu (szó szerint fatemplomot jelent) a Bagamati és a Visnumati folyó mentén fekszik, kb. 1300 méterrel a tenger szintje fölött. Éghajlata kellemes, monszuni. A várost a 8-16. században Kantipurnak hívták. Kathmandu vérbeli ázsiai város. Minden zugából különös hangulat árad: több ezer év filozófiája, vallása, életfelfogása, mely a nyugatról érkezőt hol meghökkenti, hol megbotránkoztatja. Kathmandu olyan, mint egy bölcs öregember, melynek meséje minket, pökhendi európaiakat ősi igazságokra taníthat. Ha hagyjuk magunkat… Az európai szemnek elsőre talán furcsa, ám annál harmonikusabb épületalakzatok, a szűk kis utcák a kiugró balkonokkal, azok fából faragott és színes mellvédjei, a különböző vallások szentélyeivel telezsúfolt terecskék, vagy a piacon összeverődött emberek türelmes tömege, és az út mentén lomhán legelésző tehenek mind-mind csak erősítik a hely különös hangulatát. Kathmandu utcáit érezhetően belengi valami időtlenség, az ide látogató idegenek úgy érezhetik, hogy ezt a helyet sosem fogja kikezdeni a modernizáció. Az évszázados parkokban sosem látott alakú és szépségű, eukaliptuszszerű faóriásokról fürtökben csüng egy kápráztató piros virág, melyet a katmandui nők előszeretettel tűznek a hajukba. A város központjában több a templom, mint a lakóház, több az isten, mint az ember, és több az ünnep, mint a munkanap. Mindenütt templomok és pagodák, melyek fedele lépcsőzetesen egymásból nő ki, egyre feljebb és feljebb, mint megannyi esernyő, hogy védjék az odabenn rejtőző istenséget. Az istenek egészen sajátságosak: fekvő bikák, nevető oroszlánok, hat- és nyolckezű hindu istenek, isteni kőelefántok, és olyan vérszomjas istenségek, melyek fejét emberi koponyákból összerakott korona, míg csuklójukat kígyókból font karperec díszít. A leghíresebb templom Hanumánnak, a majomistennek a szentélye, mely a már említett koronázási palota szomszédságában található. A templomokról és az istenekről szólva nem szabad megfeledkezni a szűz Kumari, vagyis a köztiszteletben álló Élő Istennő szentélyéről, illetve személyéről sem. A templom ablakrácsai hihetetlenül gazdagon és aprólékosan faragottak. A farácsokon madár és virág, a támpilléreken mitológiai lények alakjai pompáznak. Maga az istennő évente csak egyszer mutatkozik nyilvánosan, amikor egy óriási szekéren, afféle mozgó pagodán viszik a nép közé, hogy fogadja az összes kaszt hódolatát.