Tribhuvan király halála után a trónra fia, Mahendra Bir Bikram Shah Dev (1920-1972) került. Diplomáciai kapcsolatot létesített a Szovjetunióval, Kínával és 1956-ban alkotmányt adott a népének. Az 1959-es választásokon hatalomra került kormánnyal (főleg annak felemás reformtörvényei miatt) mind a nép, mind a vezető réteg elégedetlenek voltak, amit a király 1960-ban államcsínyre használt fel: letartóztatta a komplett kormányt, feloszlatta a parlamentet és betiltotta a pártokat. Néhány évig királyi rendeletekkel kormányzott: létrehozta a nagyfokú önkormányzattal bíró falusi tanácsok rendszerét, betiltotta a gyermekházasságokat, földreformot hajtott végre stb. Ideiglenesen még a miniszterelnöki feladatkört is átvette.

Mahendra engedte meg az 1956. évi koronázásán, hogy azon egy amerikai forgatóstáb is jelen lehessen, s filmre vegye „az évszázad koronázását”. Minden csupa színpompa volt. Főleg a bíbor szín dominált. Bíbor volt a király koronázási palástja, a királyné szárija, a zenészeknek és a menetet szegélyező díszőrség tagjainak az ujjasa, a brahman papok selyemstólája, de bíbor volt még az a szőnyegsáv is, amely koronázási palotától a Tundikel téri királyi palotáig az egész utat befedte. Mivel a nepáli királyi család a harcosok, vagyis a ksatriják kasztjához tartozik, ezért az uralkodó megkoronázásakor köteles megerősíteni a harcosok fölött álló kaszt, a brahmanok (papok) felsőbbrendűségét és elismerni kiváltságaikat. A királynak a trón zsámolyánál le kell feküdnie a papi kaszt képviselőinek a lábaikhoz. Utána a négy kaszt képviselői lehozzák a királyra az ég kegyelmét: a sudrák (földművesek) agyagkorsóból megöntözik vízzel, a vajsják (kézművesek) rézedényből pedig tejjel, a ksatriják ezüsttálból meghintik túróval, végül a brahmanok aranypohárból olvasztott vajjal locsolják meg.

A bonyolult szertartások végén a királyi család és az előkelő vendégek 27 harci elefánt hátán elhelyezett baldachinok alatt vonultak keresztül a városon. A férfiak az utcákon tolongva bámulták a nagy látványosságot, és éltették az új uralkodót, míg az emeletes házak ablakaiból, a templomok tetejéről csak az asszonyok integettek, mivelhogy nepáli férfi sohasem emelkedhetik az uralkodó fölé. Koronázásán Mahendra király hatalmas napszemüveget viselt, állítólag védekezésül a filmesek reflektorai és fotoriporterek villanólámpái ellen. A modern sötét szemüveg ugyan élesen elütött a (Pápua-Új-Guineából importált) paradicsommadár-tollforgóval, gyöngyökkel, gyémántokkal, rubinnal és smaragdokkal ékes, több millió dollárt érő, sisak formájú királyi aranykoronától – viszont divatot teremtett. Nyomban ezután az udvari méltóságok is ugyanilyen szemüveget kezdtek viselni hivatalos alkalmakkor. Ma már mindenki viseli, aki valamit is ad magára (még esti, félhomályos szabadtéri partikon is). Ami szintén egyedi, a mai nepáli férfiviseletet a napszemüvegen kívül megköveteli a szűk szárú, általában fehér színű vászonnadrágot, a bő, nyitott, európai szabású zakót, és az alóla kilógó fehér ingaljat. Nem szabad megfeledkezni az egyiptomi fezhez vagy a montenegrói sapkához hasonlító, de ezekkel ellentétben fehér vagy pasztellszínű-tarka vászonsapkákról sem!