Sokan osztják azt a véleményt, hogy a világon Nepálban a legmagasabb az egy négyzetméterre eső templomok száma. Ennek egyetlen oka van, mégpedig a különböző vallási közösségek egymással szemben tanúsított tökéletes toleranciája. Mindegyik népcsoportnak megvan a maga vallása, az ősi sámánkultuszok és a muzulmán kisebbség remekül megfér a többségben levő hinduizmus és a buddhizmus különböző ágazatai mellett. Ez utóbbi két vallásnak olyan sok a közös metszéspontja, hogy külső szemlélő sok esetben nem is tudja megkülönböztetni őket egymástól. Habár az ország hivatalos vallása a bráhmánizmus, a gyakorlatban legtöbbször egy, a hinduista és buddhista tanok sajátos keveréke szerint élnek az emberek. A lakosság buddhista hányadát nagyban növelte a Tibetből elmenekült lámák és híveik befogadása, akik a vallás tibeti ágazatának meghonosításával tovább színesítették a palettát. Emellett természetesen ide is eljutottak az európai kereszténység hittérítő szerzetesei, akiknek köszönhetően Krisztus követői is képviseltetik magukat.

A Szerbiától több mint másfélszer nagyobb országot Földünk két legnépesebb országa: Kína és India fogja közre. Nepál a Hindusztáni-alföld forró síkjától a Himalája fenséges koszorújáig, az őserdők buja élővilágától az örök hó és jég birodalmáig. A Himalája falai között található a Nepáli völgy, melyet a Bagmati és a Visnumati folyó tesz termékennyé. Ez az ország éléskamrája. A déli területeken, a Hindusztáni-alföld északi peremén található a Terai-síkság, szavannákkal, mocsarakkal és dzsungelekkel tarkítva. Itt élnek Ázsia utolsó orrszarvúi, de jelentős az elefánt-, tigris- és leopárdpopuláció is.

Az ország elnevezése körül mindmáig viták vannak, egyesek a szanszkrit nipalaya szóra vezetik vissza eredetét, melynek jelentése „hegyek lábánál”, míg mások szerint a tibeti niyampal szóban rejlik az eredete, amely „szent földet” jelent.

Nepál területén már az i.e. VIII. században is kiépített államalakulat létezett. A trónon kb. öt évszázadon át 28 király váltotta egymást a tibeti-burmai eredetű Kirat-dinasztiából. Az utolsó király, Kirati Gastee nem tudott ellenállni az Észak-Indiából (a mai Bihar állam területéről) érkező licchavik inváziójának, akik közel 300 évig megvetették itt a lábukat. Ebben az időben lett Nepál hindu ország, és alakult ki a máig is jellemző kasztrendszer. Ez a korszak volt egyben a nepáli művészet első aranykora is. A licchavik leszármazottjai a nevariak, akik Nepál őslakosainak számítanak.

I. Shivadeva király apósa, Amsuvarman 604-ben magához ragadta a hatalmat, és megalapította a közel hatszáz évig uralkodó Thakuri-dinasztiát. A korábbi aranykorral ellentétben a nepáli történészek ezt az instabil korszakot Nepál „sötét korszaka”-ként jellemzik.

A X. században Gunakamadeva király alapította Kantipur városát, a mai Kathmandut. A legenda szerint Arideva, az utolsó Thakuri uralkodó éppen birkózott (!), amikor hírül vette fiúörököse születését, így annak nevébe a „malla” szócskát is belefoglalta, ami szanszkrit nyelven birkózót jelent. Így lett Arimalla király (ur. 1200-1216) a Malla-dinasztia megalapítója. A több mint félezer évig tartó Malla-korszak Nepál számára ismét a békés fejlődés korszakát jelentette. A hindu vallású Malla-uralkodók különösen kiemelkedő toleranciát mutattak más vallásokkal szemben, így mindenekelőtt a buddhizmussal, ami a máig is példaértékű vallási tolerancia alapjait teremtette meg.

A Malla-dinasztia Yaksha Malla (ur. 1428-82) pontosan fél évszázados uralkodása alatt érte el a zenitjét, ám halála után fiai nem tudtak megegyezni az örökségen, így az ország három városállamra hullott szét: Kathmandu, Patan (Lalitpur) és Bhaktapur (más néven Bhadgaon).

A központi hatalom hiányát használta ki 1768-ban a Gurkha (Gorkha) Fejedelemség uralkodója, Prithvi Narayan Shah (ur. 1742-75), aki elfoglalta Kathmandut, majd később sorra a többi fejedelemséget is, és így ismét egyesítette az országot.