Mivel Surendra király három fia közül a legidősebb, a trónörökös egy lázrohamban még apja életében elhunyt (egyes források szerint megmérgezték), így a király halálát követően a trónra unokája, az akkor 6 esztendős Prithvi Bir Bikram Shah (ur. 1881-1911) került, így aztán tényleg „szabad volt a vásár” a hataloméhes Ranák előtt. A gyermekkirály nagykorúságáig édesanyja, Lalita özvegy királyné képviselte a királyi hatalmat – már amennyi megmaradt abból. Prithvi király hozatta országába az első gépkocsikat, ő építette meg a máig is használatos királyi rezidenciát, a Narayanhity palotá, valamint ő szorgalmazta a vezetékes ivóvíz-rendszer kiépítését is. 36 évesen bekövetkezett halálakor a trónra ismét csak egy kiskorú uralkodó került, az öt esztendős Tribhuvan (ur. 1911-55) személyében, akinek nagykorúságáig mostohaanyja, Ratna Divyeshwari Devi királyné volt a régens (a királyné a legősibbnek számító hindu dinasztia, a Kangra-uralkodóház hercegnője volt). A királyné többször nyíltan is szembeszállt a Ranák elképzeléseivel, főként az első világháború alatt, amikor is ellenezte Nepál belépését a háborúba a britek oldalán (helyette országa semlegességéért szállt síkra), ámde a Ranák erre halálosan megfenyegették, így kénytelen volt félreállni. A későbbiekben Tribhuvan király is többször szembeszállt a Ranák ultrakonzervatív kormányzati módszereivel szemben, mire ők házi fogságban tartották a saját palotájában…

A múlt század negyvenes éveinek végén az önkényuralom és állami terror hatására egész Nepálban egymást érték a sztrájkok, tüntetések és megtorlások. A fogoly Tribhuvan király végül cselekvésre szánta el magát. Egy alkalommal engedélyt kért a miniszterelnöktől, Mohan Samser Ranától, hogy egyik külvárosi palotájába látogathasson. Ott álruhát öltött, a kert falát megmászva lerázta őreit, s az indiai nagykövetségre menekült. Az elképedt nagykövettől India segítségét kérte ahhoz, hogy országa megszabaduljon a miniszterelnöktől. A nagykövetség a királyt a kormányfő fenyegetőzése ellenére sem volt hajlandó kiadni, a miniszterelnök viszont a követség diplomáciai sérthetetlenségét – háborút kockáztatva – végül is nem merte megsérteni. Dühében viszont megfosztotta a királyt előjogaitól, és a trónra unokáját, az akkor háromesztendős Gyanendra herceget – a mai királyt – ültette. Néhány napra rá egy repülőgép Delhibe szállította a királyi családot. Egyedülálló történelmi momentumra került tehát sor: az uralkodó elhagyta országát, hogy külföldről próbálja megdönteni miniszterelnöke zsarnokságát.

Nem sokáig volt számkivetésben. A nemzetközi visszhang, a belső népi tüntetések és a külső diplomáciai nyomás hatására a kormányfő kénytelen volt meghátrálni, így három hónap után, 1951. február 15-én a király visszatért Kathmanduba, és elfogadta a miniszterelnök (aki egyben násza is volt!) írásos lemondását (ezzel a hároméves kisfiú „uralkodása” is véget ért). Nepál ettől kezdve szélesre tárta kapuit a külföldi tőke és az idegenforgalom előtt: mérsékelt reformokkal hozzáláttak az évszázadokon át elzárt ország modernizálásához és tervszerű gazdaságfejlesztési programok elindításához. Két évre rá Nepál ismét a világ érdeklődésének középpontjába került. Ugyanis egy új-zélandi méhésznek, Edmund Hillarynak nepáli kísérőjével, a serpa Tenzinggel 1953. május 9-én sikerült meghódítania a világ legmagasabb hegycsúcsát, a 8848 m magas, a helyiek által inkább Csomolungmaként emlegetett Mount Everestet. Ismeretes, hogy a világ tíz legmagasabb hegycsúcsa közül hét Nepál területén található.

Tribhuvan király 1955-ben egy zürichi magánklinikán hunyt el. A kathamandui nemzetközi repülőtér máig is a nagy király nevét viseli. A királynak három feleségétől három fia és 13 lánya született. Közülük hat lány még mindig él. Így pl. Dibya Shree Malla hercegnő, aki nőgyógyász orvosprofesszorként rengeteget tett hazája egészségügyének a fejlesztéséért, és máig is praktizál (érdekességként jegyzem meg, hogy a hercegnő éppen a jelenlegi királyi dinasztia által letaszított Malla-uralkodóház egyik leszármazottjához ment feleségül). Tribhuvan király három kiskorú lánya viszont a Kathmandut 1934 januárjában sújtó hatalmas földrengés áldozatává vált.